Határtalan Erdély: 2016. szeptember, Piarista Gimnázium

Májusban tudtuk meg, hogy lehetőségünk lesz részt venni a Határtalan Erdély nevezetű tehetséggondozó programban. A program lényege, hogy különböző keresztény iskolákból érkező diákok megismerhessék Erdély szépségeit és új kapcsolatokat hozhassanak létre. Egy hét alatt sikerült felkutatnunk a legtehetségesebb diákokat iskolánkból, szerencsére az összes jelentkezőnek elfogadták pályázatát.

Szeptember 8-án, csütörtök este gyülekeztünk a Hősök terén, kis késéssel elfoglaltuk a helyünket a buszon és elindultunk. A sokak által átaludt buszút után délelőtt 10-kor érkeztünk meg Illyefalvára, a szálláshelyünkre. A 20 fiút kis házakban szállásolták el, míg az 50 lány Völgyzugolyhoz hasonló palotában kapott helyet.

Ebéd előtt meghallgathattuk a helyi néni üdvözlő szavait és megkóstolhattuk a frissen készített helyi kürtőskalácsot, mely miatt ebédünkből alig fogyott valami. Ebéd után rögtön indultunk a közeli Sepsiszentgyörgyre, ahol szabadprogram keretében megcsodálhattak a helyi nevezetességeket, az evangélikus, katolikus és ortodox templomot. Néhányan felkapaszkodhattak a bevásárlóközpont tetejére, ahol az útikönyvek szerint gyönyörködni lehet a kilátásban, de sajnos a negyedik emeleten kiderült, hogy a terasz zárva van. Hazabuszoztunk, majd a vacsora és a kimerítő kirándulás után a helyi kápolnába minden iskola rövid információgyűjtés után bemutatott egy másikat egy ének, egy pantomin és egy reklám formájában a tanárok és a többi diák szórakozására.

Másnap korai reggeli után megismerhettük idegenvezetőnket, a 83 éves Zoli bácsit, aki a 2 órás úton a román királyi kastély felé érdekes történetekkel szórakoztatott minket. A kastély előtt elfogyaszthattuk szendvicsekből álló ebédünket, majd két csoportban bejutottunk a gyönyörű épületbe. Kis pihenő után folytattuk utunkat a Drakula-kastély felé, ahol ugyan nem lakott Drakula, de volt egy titkos emelete, ahol érdekességeket tudhattunk meg Drakula grófról.

Másnap vasárnap lévén elmentünk egy református istentiszteletre, ami után komoly fogadással vártak minket a helyiek. A nap további részében megtekintettük a kőhalmi várat és a segesvári óratornyot, ahonnan be lehetett látni az egész hangulatos kisvárost. Segesváron kaptunk egy kis szabadidőt is, amit a hely felfedezésével töltöttünk. Ellátogattunk még egy Petőfi-múzeumba is, ahol a szabadságharcos költő eltűnésének körülményeit ismerhettük meg.

Hétfő reggel a már szokásos korai kelés után Brassóba indultunk, ahol megnéztük egy katonaszobornak a fejét és a főtéri Fekete Templomot, majd elindultunk aznapi kemény túránkra, ami a Keresztény-havas megmászása volt. Szerencsére a túra nagy részét egy felvonón tettük meg, de így is nagy teljesítmény volt Zoli bácsitól, hogy a meredek utat sikeresen megmászta. Egy csoportkép után elindultunk visszafelé a meredek hegyoldalon, majd ismét felvonóba szállva jutottunk el a buszig. A fárasztó túra után visszatértünk Brassóba, ahol 3 órát tölthettünk el szabadon a hangulatos kis utcákban és tereken.

Vacsora után rögtön a helyi püspök úr előadása következett az erdélyi magyarokról, mely után a társaság a kimerítő nap ellenére jó kérdésekkel „tette őt próbára”.

Másnap reggel a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumba látogattunk, ahol tiszteletünkre kivezényelték az egész 9. évfolyamot. A program azzal kezdődött, hogy egy térképen bejelölte mindenki, hogy honnan érkezett, hogy láthassuk a program sokszínűségét. Az ezután következő csoportos feladatok szórakoztatóak voltak, de ismerkedésre nem volt elég idő. Ezután kezdődött az igazi kulturálódás- megnéztünk a Kőrösi Csoma Sándor emlékházban egy tanulságos videót, majd egy erődtemplomot, ahová veszély esetén bevonult az egész falu. Megkóstolhattuk a kovásznai borvizet, majd ellátogattunk egy Mikes Kelemen kiállításra is, majd e kulturális sokkot a Szent Imre templom megnézésével zártuk. Hazafele úton még benéztünk Kézdivásárhelyre megtekinteni a híres Gábor Áron szobrot. A társaság elég fáradt volt, ezért csak negyed óra szabadidőt kaptunk, ennél azért többet is el tudtunk volna ott tölteni. Este a közös program során kis csoportokban beszéltük meg addigi tapasztalatainkat érdekfeszítő témák formájában, mint például a román-magyar házasságok és a magyarság helyzete.

Másnap a szokásosnál is korábbi kelés után Csíkszeredára utaztunk, ahol meglátogattuk a helyi Sapientia egyetemet. Itt Petri László Úr röviden ecsetelte nekünk az alapítvány működését, mely az utazásunkat megszervgezte. Ismerkedés címen egy tanár szórakoztatott minket vicceivel és feladataival, ez a végére már elég fárasztó volt, szívesebben sétáltunk volna a városban. Fél órát azért kaptunk, hogy megnézhessük a látnivalókat helyi diákok vezetésével, az idővel jól bántunk, megnéztük a Mikó-várat és egy templomot. A búcsúzás után lehetőségünk volt székely termékeket vásárolni az otthoniaknak, például csíki sört.

A rövid kitérő után folytattuk utunkat a Szent Anna tó felé, amelynek meghallgathattuk a legendáját, sőt, a bátrabbak be is merészkedtek a vártnál melegebb vízbe. Újabb rövid buszút után a tőzeglápot is megnézhettük, amely sajátos növényvilággal rendelkezik, valamint medvék is élnek benne.

Utolsó esténket egy „értékeld a hetet” körrel kezdtük, majd a társaság egy része bevonult az egyik kisebb ház közösségi szobájába beszélgetni. A társaság nagyon jól összejött, de a másnapi korai indulás miatt sajnos meg kellett szakítani a társalgást.

Másnap reggel a pakolás miatt még korábban kellett kelni, fél hetes reggeli után buszra szálltunk és elindultunk Gyulafehérvárra meghallgatni a püspök beszédét. Sajnos az úton a román kamionosok éppen sztrájkoltak, amiért 5 órás dugó alakult ki, de szerencsére a püspök úr rugalmasnak bizonyult és kicsit lerövidítette beszédét, hogy hamarabb hazaérkezhessünk. Másra már nem is maradt ott időnk, ezért folytattuk utunkat hazafelé, most már problémák nélkül, így hajnali 3-ra be is futott a buszunk a Népligetbe, ahol könnyes búcsút vettünk egymástól.

Az út nagyon jó volt, sok szép dolgot láthattunk, amire sokaknak nincs meg a lehetősége. A helyiekkel való ismerkedés sajnos időhiány miatt rövidre sikeredett, de sok új barátságot köthettünk csapatunk tagjaival. Köszönjük a lehetőséget a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítványnak és a szervezést Petri Lászlónak!

Svastits Áron